A gyermekkorban jelentkezô diabetes szinte kivétel nélkül I. típusú, inzulin dependens diabetes mellitus (IDDM). Erre a típusra jellemzô az inzulinhiány, a ketózis hajlam, bizonyos HLA antigénekkel való összefüggés, béta-sejt cytoplasma és sejtfelszín elleni antitestek kimutathatósága, lymphocytás beszűrôdés a pancreasban. Minden korcsoportban találkozunk ezzel a betegséggel, de a manifestatio leggyakoribb 5-7 éves korban és a pubertás alatt. A betegek kezelése és gondozása összetett feladat, kiterjed a gyermek egész életvitelére.
A diagnózist általában több héttel elôzik meg a típusos tünetek: polyuria, polydypsia, fogyás, fáradékonyság. Az esetek egy részében gyermekek súlyos állapotban, ketoacidosisban kerülnek kórházi felvételre. Az akut teendôk ellátása után késlekedés nélkül el kell kezdenünk a szülôk és a gyermek tájékoztatását, a betegség hosszú távú kezelésére való felkészítést. Amint a gyermek általános állapota engedi, az inzulin vénás adásáról áttérünk a gyors hatású inzulin subcutan adására, naponta 3-4-szer. A napi inzulin igény megállapítása és megfelelô vércukorértékek mellett beállíthatjuk az elhúzódó hatású inzulinkészítményt is.
A gyermekek számára is legmegfelelôbbnek az intenzifikált inzulinterápia tűnik. Ennek lényege, hogy
A napi inzulinigény kb. 40%-át adhatjuk elhúzódó inzulin formájában. Természetesen a gyermekek kezelése kizárólag humán inzulinnal, pennel történik. A kezelés célja a normálishoz hasonló szénhidrát-anyagcsere állapot beállítása, ezáltal a korai és késôi szövôdményektôl való védelem, emellett pedig a normális, életkornak megfelelô életvitel lehetôségének biztosítása.
Jó edukáció esetén a szülôk és a gyermek is – bizonyos életkor felett – tisztában vannak a betegség lényegével, a kezelés céljával, a jó beállítás fontosságával. Ismerik az inzulin hatásait, a hyper- és hypoglykaemia tüneteit. A gyermeknek bizonyos határok között az életmódjától, napi programjától függôen tudnia kell változtatni az inzulin adagját, illetve az elfogyasztott szénhidrát mennyiségét. Minden gyermeket ellátunk otthoni vércukormérô készülékkel, amelynek használatát a kezelés kezdetekor a kórházban megtanulja a család. Az éhgyomri vércukorérték 4,5-7,5 mmol/l, a postprandiális pedig 8-9 mmol/l alatti érték legyen. Az inzulin beadást is a kórházban, a kezelés bevezetésekor kell megtanítani, felhívva a figyelmet a beadási hely folyamatos változtatására, a hibalehetôségekre. A pen használata egyszerű, biztonságos, könnyen elsajátítható. Fontos, hogy az elhúzódó és a gyors hatású inzulint tartalmazó pen eltérô színű, jól megkülönböztethetô legyen. A beteget lássuk el Glukagonnal és tanítsuk meg a használatára.
A diétát a gyermek életkorának és életmódjának megfelelôen állítsuk be. Az összkalória kb. 50%-a lehet szénhidrát, 20%-a fehérje és 30%-a zsír. Az étrend tartalmazzon sok rostot, zsír helyett olajat, a koleszterin bevitel ne legyen több 300 mg-nál. Sportoló gyermek étrendjét különös gondossággal kell megtervezni, gyakorlott dietetikus segítségével.
A kezelés beállítása után az esetek 75%-ában a napi inzulinadag jelentôs csökkentése szükséges, visszatérô hypoglykaemiák miatt. Néhány héttôl néhány hónapig tarthat ez az idôszak, de elôfordulhat egy-két éves idôtartam is (honeymoon period). Ilyenkor C-peptid vizsgálatokkal igazolható a saját inzulin termelés. Az esetek igen kis százalékában – amennyiben 0,1 E/kg inzulin adása mellett is hypoglykaemiát észlelünk, az inzulin elhagyhatóvá válhat átmeneti idôre, igen szoros kontroll mellett.
Amennyiben sikerül a gyermek szénhidrát anyagcseréjét otthoni körülmények között is egyensúlyban tartani, 2 havonta hívjuk ellenôrzô vizsgálatra.
A kezelés, gondozás során igen sok nehézséggel találkozunk, amelyek leginkább életkori sajátosságokból adódnak. A kisgyermekkorra jellemzô anyagcsere labilitás, a hypoglykaemiás állapotok megítélésének problémái, étrendi gondok és a viszonylag gyakori, akut infectiók nehezítik a dolgunkat. Serdülôkorban újabb problémákkal találkozunk, a pubertással járó gyors testi és psychés fejlôdés, a szexuális éréssel járó hormonális változások okoznak leginkább gondot. A kamaszkorral együttjáró kísértések – a disco, dohányzás, alkohol – a diabeteses gyermekre különös veszélyt jelentenek. Mi lehet a segítségünkre a problémák leküzdésében?
Elsôsorban a betegségrôl való alapos ismeret, a szülô, a gyermek és a gondozó team-orvos, a dietetikus, gyakorlott, jól képzett nôvér közötti jó kapcsolat. Szükség esetén vegyük igénybe psychológus segítségét is. A beteg gondozásakor mindig gondoljunk arra, hogy a diagnózis felállításától a felnôtt korig kell kísérnünk betegeinket, úgy, hogy egyensúlyban lévô szénhidrát-anyagcserével, szövôdmények nélkül adhassuk át ôket a felnôtt belgyógyászoknak. A feladat óriási, hiszen a gyermekkorban a folyamatos somatikus és psychés változások mellett kell a diabetest kezelni, s a gyermek bizalmát megôrizve idônként szigorúnak lenni.
Irodalom: 1. D. Reinwein-G. Benker: Endocrinologia és anyagcsere, Springer-Verlag, 1991. – 2. Berger-Jörgens-Fövényi: Gyakorlati inzulinterápia, Springer Hungarica, 1990. – 3. Péter F.: Gyermekendokrinológia algoritmusokkal, Springer 1995. – 4. Nelson Textbook of Pediatrics, 1992. – 5. Kappy M.S. és mtsai.: The diagnosis and treatment of endocrin disorders inchildhood and adolescense. Thomas, Springfield. 1994.